Sziget 2005...
Mennyi eszem volt, hogy nem mosattam le az autót: persze hogy megint esik az eső. Ugyanígy megtakarítottam egy bakancspucolást is, így a paintball csatatéren szétázott és besározott, ámde mostanra kiszáradt Martensem jó szolgálatot fog tenni a Sziget mocskában is...
Éhes vagyok, megérdemlem a sülthúst, miképpen a bálnamercit és a sofőrt is, ami odáig fuvaroz.
A Wan2 sátorban melegítünk be, a Pannonia Allstars Ska Orchestra egészen jól adja. Az SMS táblán a tréfás kedvű fiatalok folyamatosan szójátékokat nyomatnak: MariSKA, JóSKA macskát miSKÁroltál, és a többiek. A MamuSKÁt persze senki nem dobja be, nyilván senki nem Adams Family rajongó. A mókás kalapos fiatalember és csapata rendesen kitesz magáért, a szövegből ugyanakkor egy kukkot sem érteni. Egyedül valami lakótelepi betört ablak motívumot veszek ki, de ebbe a "jaj de le vagyok már pukkanva" érzésbe aztán kurvára nem tudom beleélni magam. Lakótelepen egy-egy éjszakánál többet nemigen töltök el, azt viszont általában nagyon kellemesen ;)))
GET
READY FOR LOVE! - százezerbe lefogadtam volna, hogy Nick pontosan ezzel
kezdi a koncertet. Ez a lényeg, nem hiába ezt a csatakiáltást választottam
az idei év jelmondatának is. Később lelassul a
tempó, a táncos slágerek helyett klasszikus teátrális számok követik
egymást. Az Erkel színházban anno hiába kérte a közönség a Tupelot, csupán
"hát az baromi nehéz szám, nem tudjuk most eljátszani" volt a válasz. Most
pedig tessék, hibátlanul lenyomják, a Ship Songgal és a Weeping Songgal
egyetemben. "Burn your bridges down" - ez a mondat fog meg ma este.
Működjön ami működik, a veszteséget pedig gyorsan és véglegesen írjuk le -
úgy kevésbé fáj. Amikor már teljesen lelassulnék megkapom a Diannát - még
éppen idejében, hogy ne keseredjek el. Táncolásból ennyi az adag, kapunk
viszont egy-egy igazán káprázatos Stagger Leet, Red Right Handet és Mercy
Seatet. A zenekar - a billentyűsökkel az élen - alaposan kitesz magáért
tombolásban, ilyet lemezen nem hallani tőlük.
Nicknek és a Rossz Magoknak már a kisujjukban van a szakma. Nem vesztegetik a szót köszöngetésre, nincs semmi "Hello Bukarest, how are you tonight?" meg hasonló lószar. Feszesen, cigivel a szájban lenyomják a számokat egymás után, majd köszönés, aztán lámpa leolt. Nem feszélyezi őket hány ezer ember előtt játszanak, a show épp ugyanolyan mint kicsiben. Profi. Ugyanaz a fellépőzakó mint mindannyiszor, egyedül a négytagú vokál tűnik újnak. "Igazán összeöltözhettek volna az énekes csajszik" - fanyalog mögöttem egy lányrajongó, mire barátnője kijavítja: "Ja, bár az egyik hapsi". És tényleg, ráadásul néger.
A Flash zenekarra nagyon fájt még a fogam, de a hajnali kettes kezdés igen bizarrnak tűnt a holnap reggel nyolcas munkamegbeszélés fényében. Maradunk így még egy adag rablóhúsban és barackpálinkában, utána táncika valami nosztalgiasátorban, majd hazarepülés az olajozott Citytaxival. Így utólag lehet hogy hibáztam - a második rablóhús kimaradhatott volna...
Van már Sziget 2006 is. Elolvasod?
Volt Sziget 2003 is. Elolvasod?
Érdekel Éjfél Kapitány többi tudósítása? Kattints!