Éjfél Kapitány
tavasz 2007
Tavasz
Azt
hiszem, azzal a hagymás bélszínnel és túrógombóccal kezdődött a
farkaséhség. Számos pizza, egy teljes zacskó Ziegler féle csokiparány és
amerikai süti, Bounty hegyek, majd váratlan fordulattal egy anyai bakonyi
sertésszelet nokedlivel landolt egyetlen hétvége alatt a hasamban, de még
mindig éhes vagyok. A Bounty csoki majdnem kiérdemelte a
2006. év legjobb kajája címet, de a Likőrös
Ritter csokival szemben persze alul maradt.
A váci úti irodaház csatazajtól hangos. Elit íjászaim hiába gázolnak át Peti és Szabi szedett-vedett seregein, a mögülük felbukkanó lila egységekkel nem tudok mit kezdeni. Egyet leírtok és kettő terem a helyébe. Caveman mester még most is játszva kibír akár három ellenféllel is, egyszerűen olyan ütemben csinál mindent, hogy az ellen halandónak semmi esélye sincsen. Mintha Kaszparovval ülnénk le sakkozni. Akárhogy is nézzük, Őt országos szinten az első három közé számolják - mi pedig csak lelkes amatőrök vagyunk. Két győzelem két vereség a mérlegem, itt az idő kiszállni.
A
titkot keresik, aztán nem örülnek, ha megtudják... You don't really want
to know the secret... You want to be fooled. - telitalálat, mint maga
az egész film is. Irigylésre méltóan jóképű hapsik, vékony derekú nők,
fordulatos sztori, gyönyörű képek. Két (illetve három) kreatív, sikeres
férfi. Vajon mi alapján, hogyan választanak párt maguknak? Simán. Megakad
a szemük a közeli jó nőkön, akik felnéznek rájuk. Igen - ilyen nagyon
egyszerű. Az elsődleges szelekciós szempont a vékony derék és az igéző
szempár. Hogy aztán kiből milyen társ, milyen anya válik - az merőben
lutri. Ami pedig a férfiak teljesítményét illeti, a szkeptikus
trükkmesternek volt igaza: a csúcsmutatvány, a szuperteljesítmény csupán
kevéssé elegáns trükk az ikertestvérrel mint dublőrrel. Sokszor éreztem
már ezt, ahogy lelkendező PR cikkeket olvastam olyan dolgokról, amiket
belülről betegnek ismertem. Dübörög a gazdaság. Persze. Annyira szeretnék
jó példákat látni magam előtt, de az irigyelt nagymenő legtöbbször
egyszerű áfacsaló, a jólmenő cég titka pedig a sokmilliós állami
megrendelés. Utálom ezt.
A hegyekben a piros szín látszik a legmesszebbre. Ha menekülnöd, ha bújnod kell, mindegy mit veszel fel, csak ne piros legyen - és nem fognak meglátni a helikopterről. Akik ellenben látszódni akarnak és életben maradni, azok piros cuccot hordanak, mint a mentősök, vagy a sarkkutatók. Ja, és a sárga havat nem szabad megenni :)))))
Ok,
tudom, hogy ez bankos rendezvény, de nekem mégis kicsit sok, hogy
ennyire érződjön a pénz és annak szeretete. A show ennek ellenére (vagy
éppen ezért?) teljesen rendben volt. Volt itt minden, amit
rendezvényszervező idehozhat: zenész, táncos, artista, énekes, zenekar, animátor, élő legenda, minden. A BMX
bicajos fiúk megjelenése viszont
meglepett, főleg hogy azon a lépcsőn jöttek le, majd ugrattak a
küzdőtérre, amin előttük még a két lábon lépdelő öltönyösök is rendre
megcsúsztak. Az Earth Wind and Fire előtt pedig le a kalappal: olyan
becsületesen nyomták le a műsorukat, mintha nem is nyomorult kelet-európai
haknin lennének.
Jóhír,
hogy megkerülni látszik szilveszterkor elkallódott fekete pulcsim a Marks
& Spencertől. Tudtam én, hogy a stewardessek rendes lányok. Jó pulcsi volt
és én kedveltem. "It was a good board, and I like it" - ahogy Kilgore
parancsnok üvölti a psyops megafonba elveszett szörfdeszkáját keresve. Az
Apokalipszis Most még mindig nagy kedvencem, főleg
most, hogy Jim Morrison és a helikopterek hangja körbe-körbe köröz a
nagyszobában. Köszi Infinity, köszi Yamaha - tényleg jó ez a párosítás,
csak számít, hogy valamit az év termékének választanak meg...
Hej, hát valahogy így képzeltem ezt az évet. Pihenj, folytasd tovább!
Érdekel Éjfél Kapitány többi tudósítása is? Kattints!