Éjfél Kapitány
featuring
Uhrin Benedek
Sajnálkozás
Ha az RTLKLUB Fórumról érkeztél ide, akkor vélhetően összekeversz egy senkiházi fórumos bajkeverővel, aki kellő fantázia híján az én nevemet kölcsönözte nickjének. Ha egy kicsit is körülnézel itt, az igazi Éjfél Kapitány weboldalán, látnod kell: a két szellemiség olyan távol áll egymástól, hogy az azonosságunk teljesen kizárt.
A magyar Mambo Kurt
A Pepsi sziget sztárja Mambo Kurt és munkássága mély nyomokat hagyott bennem. A hammond orgonán és fahangon megszólaltatott rockslágerek mindezidáig felülmúlhatatlannak tűntek szememben. Nem kis munkával sikerült valahol Németországban beszereznem az ominózus Return of the Alleinunterhalter című CD korongot, amivel folyamatosan kergetem azóta is az őrületbe a körülöttem levőket.
Az első intő jel Szabi barátom emilje volt mintegy két hónappal ezelőtt, ami tudósított az új messiás, a magyar Mambo Kurt megérkeztéről. De a bomba csak most robbant, a higanymozgású Vujity Tvrtko munkásságának köszönhetően. Saját szemünkkel láthattuk a Mestert a tévében, ami előtt nem is véletlenül ültünk, hanem direkt ezért. Lenyűgöző volt. A riport készítőinek ugyan nem bocsátom meg, hogy énekhangját hamisnak és a mozijait "klipeknek nevezett valamik"-nek hívták, de a végkicsengés végül is pozitív volt.
A Mestert persze csak első ránézésre lehet Mambo Kurttal keverni. Hiszen míg utóbbi csupán feldolgozásokat nyomat, addig a Mester száz százalékig saját eredetit produkál. Az is nyilvánvaló, hogy míg a német kolléga szándékosan rájátszik az odaát mindig is komoly hagyományokkal rendelkező neoprimitív zenei vonulatra (ld: Trio, Stefan Raab), addig a Mester teljesen őszintén adja magát.
Őszinte kőkemény
Erről van szó. Hosszú idő óta ez az
első olyan eset, amikor valaki tőke nélkül, saját erejéből, pusztán
szájhagyomány útján lett szupersztár. Megkockáztatom, nem kevés mértékben a
hálónak mint szintén alulról szerveződő újmédiának köszönhetően.
A siker titka egyértelműen az őszinteség és a puritánság. Hogy valaki nem a profit, nem a sztárság kedvéért teszi ki a lelkét, hanem pusztán mások szórakoztatása kedvéért.
Régen szorult össze a szívem annyira, amikor könyvét kinyitva saját kezű dedikálását olvashattam. Nem nyomtatva, hanem igazi kéken író golyóstollal...
A lemezboltban
A kazettakínálatot sasoltam a Nyugati aluljáróban, mikor mellémpattan a fiú: "Segíthetek?" "Perszehogy" - nyögtem, "azt az Uhrin Benedek dolgot keresem". Látom elevenébe vágtam, kis kattanás hallik a fejéből, majd megered a nyelve. "Itt van tessék, ez a két kazetta, ezt vidd, ezen van a Van nekem egy kiskutyám". A lány a pult mögött - régi ismerősként - ezúttal sem bírja ki nevetés nélkül, ahogy becsomagolja a cuccost: "Hogy hányadik vagy ma? Ne tudd meg, nagyon sokadik..."
Dönci
A Mester ősz haját nézem. Most olvastam, megjárta az orosz hadifogságot is. Egyetlen férfivel tudtam beszélni egész életemben, aki visszatért onnan, őt is éppen idén tavasszal temettük el. Zinn Ödönnek, Döncinek hívták. Nevetése pont mint a Mesteré, viccei szintúgy. Különbség csak annyi, hogy neki már nem köszönhetünk meg semmit, míg a Mesternek még igen. És ne adja isten, hogy legyenek olyanok, akik köszönetmondás helyett vacak néhány (száz)ezer forint kedvéért átvágják a palánkon az Öreget...
Találkozás a mesterrel
Az Uhrin Benedek Baráti Kör a legautentikusabb forrás a témában. Sok sikert nekik, és köszi amit eddig is tettek.
Kijárat...