Éjfél Kapitány
és a
választások
Bevezető
Éjfél Kapitány lesújtó véleményre a politikáról és politikusokról közismert, aki netán elfelejtette, az elméletek között megtalálja az idevágót. Új olvasók a miheztartás végett vegyék át a Gyűlöletkeltésről és a Választójogról szóló elméleteket is...
A Magyar rendszerről általában
Jó magyar szokás szerint úgy elbonyolítottuk a választási rendszert, ahogy csak lehet. Ennek eredményeként lubickolhatunk (dagonyázhatunk) a káoszban és ravaszul kombinálhatunk. Magyar ember nem is létezhet kombinálás és trükközés nélkül. Sikerült elérni, hogy jó csomóan nem arra a pártra szavaznak, amelyikkel valójában egyeznek az elveik, hanem arra, amelyiket taktikusabbnak gondolnak. Sikerült elérni, hogy a kis pártok eltűnjenek a színről. Sikerült elérni, hogy a visszaléptetéses szisztéma eredményeképpen az eredeti választói akarattól eltérő végeredmény születhessen. És legfőképpen, sikerült szerezni két olyan hányingerkeltően mocskos undorító hetet szerezni magunknak a két forduló között, amit igazán megspórolhatnánk magunknak.
Mennyivel tisztább volna, ha mindenki egyetlen alkalommal egyetlen szavazatot adna le egyetlen pártlistára. Nem érzem szükségét sem az egyéni jelölteknek, sem a bejutási küszöbnek, sem a második fordulónak, sem a töredékszavazatoknak. Amelyik párt a szavazatok egyszerű összeszámlálása alapján akár csak egyetlen képviselői széket is elnyerne, hát nyerje, és képviselőjük képviselje becsülettel a rá szavazókat. Engem aztán nem zavar, bármilyen szélsőséges, zavaros vagy furcsa elveket képvisel. Ha a választók ezt akarták, hát legyen.
Az elzavarás hagyománya
Szemmel láthatóan nekünk egyik kormány sem tetszik igazán. Minden pártnak megvan a maga alapvetően stabil szavazóbázisa, a rajtuk kívül állók pedig minden alkalommal az aktuális kormány ellen szavaznak. Ez ugyan meglehetős pazarlás (tekintve, hogy a folyamatos kormányváltásokkal járó csiki-csuki elég drága dolog az adófizetőknek) , de az utolsó három szabadon választott kormány teljesítményét elnézve megérthető. Remélem, ez intő jel a következő kormánynak, hogy tessék már végre normálisan csinálni a dolgokat, úgy, hogy az ne csak maguknak, ne csak a sleppjüknek, ne is csak nekem, hanem az az EGÉSZ országnak tessék, ha egy mód van rá. Ellenkező esetben újfent oda lesznek elzavarva, ahová valók.
Közvéleménykutatási titkolózás
Bizonyos vagyok benne, hogy ha a kormánypárt tudatában lett volna a valóságos pártszimpátiáknak, akkor módjában állt volna megnyerni a választásokat. Így gondolta ezt az ország többsége is, aki még az első forduló előtt a kormánypárt győzelmére tippelt (függetlenül saját szavazatától). Ezt erősíti továbbá a második forduló eredménye, ahol a kormánypárt kedvezőtlen pozícióból ugyan, de a pontos információk birtokában immáron célzott kampánnyal imponálóan sok helyen meg tudta fordítani a kezdeti eredményeket. Annyi bizonyos, hogy a pontatlan felmérési adatokat a kormányváltó szavazók azon jelentős százaléka okozta, akik eltitkolták hovatartozásukat. Hogy miért, az már Éjfél Kapitány következő elemzésének tárgya.
A kormánypártok mióta világ a világ az államhatalom megtestesítői és gyakorlói. Az államhatalommal szemben az egyén borzasztóan kiszolgáltatott. Négy éve is, most is, azok éltek a hallgatás eszközével, akik később a kormány leváltására adták le a szavazatukat. A nem-válaszolás problémája minden valószínűség szerint az államhatalom és az azt leváltani készülő egyén viszonyában keresendő. Ebben a viszonyban három jó okot is tudok, miért nem ad választ valaki a közvélemény-kutató tapintatlan kérdésére: félelemből, szégyenből vagy ellenállásból.
A nem-válaszolás sokaknál nem más, mint egyfajta ösztönös védekezés az államhatalom túlerejével szemben. Ugyanúgy, mint amikor a tanító néni élet halál uraként felteszi a kérdést: "Mindenki megcsinálta a házi feladatot?" bolond, aki önként nemmel válaszol. Ez a spontán ijedtség, ez az ösztönös félelem a legvalószínűbb ok, ami szimpátiájuk titkolására készteti a hatalommal szembenállókat.
Az aktuális áramlattal szembenállónak lenni normális körülmények között hálátlan szerep. Arra a kérdésre, hogy "Volt-e abortusza?" bizonyosan sokat nemet hazudnak egyszerűen az abortusz kínos, szégyellni való mivolta miatt. Ugyanígy az aktuális hatalommal való szembenállás is többekben szégyenérzetet kelt, ami szintén magyarázat lehet a nem-válaszra.
Az információ hatalom. Alvin Toffler szerint akkora hatalom, hogy hamarosan eljön az idő, amikor a vásárló nem csupán pénzzel, hanem saját vásárlói szokásairól adott információval is fizet majd. Ha úgy tetszik, ugyanezt érezték át a választ tudatosan megtagadók, akik nem akarták ezzel az információval gazdagabbá tenni az általuk megbuktatni készült kormányt.
Van véleményed? Szólj hozzá!
Írtam a 2006-os választásokról is. Olvasd el!
Érdekel Éjfél Kapitány többi kommentárja is? Kattints!