Éjfél Kapitány
és a
Vándorló Palota
Chihiro & A Vándorló Palota
Előrebocsátom,
nem kenyerem a japán manga. Nem bírom a bociszemű, összevissza hajú,
gyermekded figurákat, így minden Japán iránti vonzódásom ellenére nem nagyon
nyúlkálok a rajzfilmes dvdk után. A Chihiro dobozán ugyanakkor ott virított
az Oscar díj, ami azért elég jó ajánlólevél. Ki is emeltem hát a budget
pornófilmek mellől a nyugati aluljáró apró standjánál, és nem bántam meg.
Hayao Miyazaki úgy tűnik pontosan tudja, hogy mit nem szeretek a mangában,
és azt is, hogy mit imádok mégis mindenben ami Japán. Filmjeiben pontosan
úgy egyesíti az Európai és a Japán kultúrát, ahogy a brassói aprópecsenyében
keveredik a sült krumpli és a hús. Tökéletesen. Kellően ismerős hogy a
komfortérzetem megmaradjon, ugyanakkor kellően orientális, hogy mégis
elbűvöljön. Chirio története után most itt van a mozikban Miyazaki mester új
filmje, a Vándorló
Palota.
Csodaszép képek, zsongítóan szóló keringő és megfoghatatlanul rokonszenves miliő. Németalföldi jellegű házacskák, bociszemű városlakók, japán démonok és titokzatos varázslók között indul a film.
Chihiro és a Vándorló Palota története is hasonló módon egy-egy kislányról szól, aki egyik pillanatról a másikra kerül irtózatosan nagy bajba. Nem csak hogy kiszakadnak megszokott világukból, de egyes-egyedül kerülnek misztikus és idegen környezetbe, aminek nem ismerik sem a szabályait, sem a lakóit. Mindkettejüknek adott a feladata - megtörni az őket sújtó átkot, amihez a szokásos hiszti nyilvánvalóan nem lesz elég. Mind Chihiro, mind Szofi gyorsan megtalálja a helyzet kulcsát: a szorgalmas munkát (vö: tegyük a dolgunk, ill. reach the impossible star). Sokkal rokonszenvesebb ez a fajta hozzáállás, mint az európai népmesék hol erőszakos, hol trükkös alakjai, akik levágják vagy átvágják ellenfeleiket. Chihiro és Szofi egyszerűen, és konfrontáció nélkül vívja ki magának a megbecsülést. Fontos tanulság még, hogy a főszereplők teljesen önhibájukon kívül kerülnek bajba, amire cseppet sem szolgáltak rá. Ettől függetlenül - ugyanúgy kell a vesztes helyzetből kivágniuk magukat mint a vétkeseknek: kemény munkával és alázattal.
Mindössze két említésre érdemes különbséget véltem felfedezni a filmek között. Míg a Chihiro sztoriban szeretet és közvetett fenyegetettség volt csak jelen, addig a vándorló palota történetében már konkrét szerelem és intenzív háború dúl. Jól eltalált motívum, hogy háború ide vagy oda, a főszereplő Szofi problémáját nem a fegyverek, hanem mások vágya okozza - ennyit arról, mi veszélyes és mi nem.
Tökéletes film - minden korosztálynak!
Nyomd meg a gombot, szólj hozzá!
Érdekel Éjfél Kapitány többi filmajánlója? Kattints!