Éjfél Kapitány
és Verebics Katalin
Verebics Katalin a MissionArt galériában
A
váratlanul beugró
elnökről lemaradtam, miképpen a kiállítást megnyitó
Tisza Katát is csak
távozóban láttam. Maradt a süti, a fehérbor, és a képek. Elismerően
csettintek a gyümölcskenyér láttán. Fogyókúrás alapelveim egyike, hogy
cseréljük a majonézt ketchupra, a kolbászt sonkára és a csokoládét
gyümölcskenyérre. Mindjárt nyitnak a strandok, nézzünk ki jól! Pontosan ez
Verebics Kati motivációja is: az esztétikai élmény. Van itt
persze még valami: eljutni a saját határainkig és lehetőség szerint kicsit
túl is lépni rajtuk. Reach
the impossible star!
"Önaktok,
igen. Hogy milyen érzés? Gyurcsány is épp ezt kérdezte..."
Attól nem veszít valaki sem a varázsából, sem a titokzatosságából, hogy a playboy vagy saját képei okán már minden porcikáját láttam. A nő ettől függetlenül titok marad. Kati hátra vezet és félig elkészült képet mutat. A tükörre festett domina és szolgálói felismerhetetlen módon kuszálódnak össze, a tükör még le nem festett helyein pedig kettőnk arca látszódik egymás mellett. "Egy romlottabb világ" kommentálja kaján mosollyal. Belegondolok, kúszott-e már négykézláb a lovaglópálcás férfi lábaihoz. Ahogy elnézem, Ő is belegondol, taposott-e már a hátamba szigorú tűsarok. Sosem tudjuk meg. Hiába a látszólagos kitárulkozás, hiába a provokatív képek, marad elég titok ami megmozgatja a fantáziát...
A
dekoltázs környéki anyajegyek fekete pacáiról Silent Hill szállodai
szobája jut eszembe, ahol éppen ilyen apró foltok kezdtek megjelenni a
falon, majd szövevényesen elerjedtek alakították át a fal szerkezetét,
ahonnan végül
emberalakú
szörnyeteg igyekezett bemászni a szobába. A hülye asszociáció persze
csak az én magánproblémám, a képek semmi ilyesmi borzalomra nem utalnak.
Inkább ellenkezőleg... Szerepel a képeken a széparcú húgocska és a
szolidan homoerotikus barátnő is, megannyi hálás sztereotípia. Első
ránézésre csak nőket látok a képen, de alaposabban körülnézve észreveszem
a megbújó férfialakokat is. Minden rendben.
"Imádok
a Klauzál téri bazárban vásárolni, ott veszem 50 forintért a régi IPM
magazinokat. A cet képét is onnan vágtam ki, aztán elkezdtem köré
rajzolni, ebből alakult ki ez a kis csoportszex. Ha hármasban, akkor két
lány egy fiú legyen..."
Elmenőben az aluljáró felől vad ricsajt hallok. Biztos ami biztos, ökölbe szorítom a kezem, hüvelykujj szorosan a többi mellé, hogy el ne törjön ütés közben. A várt tömegbunyó helyett fanatikus térítők uralják a terepet, hangos ámen, ámen, kurjantásokkal kísérve saját magukat. "Halleluja testvéreim!" kiáltom feléjük. Megállok egy szám erejéig, és amikor megtapsolom a bandát, mindkét oldalamról egyszerre nyújtanak felém kis sárga meghívót a gyülekezet következő programjára. Zsebreteszem a gumicukor és a fél zacskó kis sültkrumpli mellé.
A MissionArt galériában meg is nézhetsz mindent. Majdnem mindent...
Érdekel Éjfél Kapitány többi tudósítása? Kattints!