Éjfél Kapitány
F.O.System
Start
Az Abonyiból indulunk. A minap is majdnem beköszöntem
Sári nagyinak, és csak a második lépés után jutott
eszembe, hogy ez már nem fog menni - eltemettük szegényt még tavaly előtt.
Menet közben elképzelem a zenekart, ahogy a nagy elhatározás után latolgatják az
esélyeket, majd az előzetes
jegyeladások bíztató eredménye után vad szénhidrát diétába és gyakorlásba
kezdenek :) Nyilván bennük is ott van az a furcsa érzés, hogyan fog egy
régi legenda aktuálisan működni, ki lesz kíváncsi a produkcióra.
Tényleg csak harmincas apukák és anyukák jönnek majd el, vagy ismét
tizenéves kiscsajokkal lesz tele a Petőfi Csarnok? Meglátjuk...
1000 ismerős
Várt
és váratlan arcok bukkannak fel. Most derül ki, hogy méltatlanul elhanyagolt
keresztfiam immáron 18 éves volt januárban. Ciki. Életemben két ígéretre
emlékszem amit nem tartottam be, az egyik az volt, amikor a gyülekezet előtt
megígértem, hogy Kálmit hithű reformátusnak nevelem fel. Másik ígéretem
úgy szólt, hogy igen, akkor is együtt maradok a társasággal, ha mi már nem
járunk együtt. Nyilván az emlékeimből is kitöröltem, nem csak őt, de mindenki
mást is aki rá emlékeztetett. Jobb ez így mindenkinek. Kálmit illetően
viszont nincs mentségem. Ancsa szerencsére bőségesen kompenzálja a
lelkiismeret furdalásomat, ahogy végigmustrálva mosolyogva megállapítja, hogy
mit sem változtam az évek során :) Lám: mégis számít, van-e pocak vagy nincs.
Hiába érkezünk az utolsó pillanatban, azért összetalálkozunk még Sasékkal, Zsiggel, Nagy Szutyokkal, Rókával és számos másokkal, akiknek csak az arca ismerős. A sárga VIP karszalagnak nagy előnye, hogy gyorsan lehet italhoz jutni. A végletekig kihasználom a lehetőséget, barackpálinkát és sört vételezek, csókot hintek Matyiné Gyöngyikének, majd berontok a nagyterembe. Jó látni újra a nagyszínpadot, a dugig termet, és a reflektorfényt. Megérdemelte ezt nagyon Csabi, Matyi és Zana Zoli. Tényleg olyan rég volt minden, hogy fucking egyetlen szám se jut eszembe, de nálam ez nem meglepő. Majd menet közben minden beugrik újra. Vagy sem. Nem számít.
Még még még
Yeah,
nagyon korrekt kezdés, másképpen nem is tudtam volna elképzelni. A fiúk a
színpadon tökéletesen hozzák a formát. A számok még mindig sodróak, bár a
szövegre egyre szkeptikusabban figyelek. Egy még még méggel nyilván száz
százalékig tudok azonosulni, de a rendre felbukkanó régi szerető
motívumról én egészen másképpen
gondolkodom. A darkos nyafogás ("nem értettél meg engem")
nagyon nem passzol az aktuális férfiképemhez, de semmi gond, mert van itt
nekem való dal is ("zárd be az ajtót, zárd be az ablakot, de én elérlek
akkor is, ha nem akarod..."). Ha kicsit is belegondolok, ez a történet
régen sem a halálvárásról meg hasonló badarságokról szólt, hanem éppen
arról, hogy érezzük magunkat jól egymással: abban pedig nincs hiba ;) Jó
kis számok ezek, jól is szólnak, és lelkes közönségben sincs hiány. Lelkes
rajongó fiúk és vadmalacok között táncolunk kifulladásig. A Fiatal lányok
és a Personal Jesus kivételével minden számot hiba nélkül megkapunk,
amiért jöttünk :))) Hua!
Un, dos, tres, quattro
Azon
morfondíroztam, Matyi vajon elröhögi-e az átvezető szövegeket, vagy inkább
egyszerűen kihagyja őket, és megelégszik egy-egy feszes hello Budapest, és
köszi-köszi kurjantással. Taktikusan a kettő közti megoldást választ,
komolynak szánt, mégis mókásnak ható átvezetőkkel operál. Hölgykísérőim
egybehangzó véleménye szerint Matyi még mindig olyan kurva jól néz ki,
hogy tökmindegy mit mond - praktikusan minden beszólásának valóban ováció
az eredménye. A nézőtéren 8:2 a fiú:lány arány, azaz mindezt nem csak a
csajok gondolják így.
Ein, zwei, drei, vier
A Fuck Off System fénykorában a Lyuk fenti nagytermében sem vonzott ennyi rajongót mint most itt. Akkoriban szellősebben voltunk, árgus szemmel lestük a csajokat és olcsó sört ittunk. Cseppet sem bánom, hogy ez a koncert más mint a régiek voltak. Jobban érzem magam most a tuttiban visszagondolva a régi dolgokra, mint régen, a sikeres jövőt még csak remélve. Erőforrás és tapasztalat. Akármekkora ász is vagy genetikusan, erőforrásokra és tapasztalatra van szükséged hogy célba juss - ez pedig időbe telik. Persze, a lyuknak is megvolt a maga romantikája, azokkal a vigasztalásra vágyó tündér grufti kislányokkal, de most mégis jólesik csak a zenekarra koncentrálni.
Nosztalgia?
Fenéket. Nemigen gondolok a régi dolgokra. Aktuálisan egy jó koncertet hallgattam végig (még mindig zúg cseppet a fülem), jólesően ugrálva, nevetve, majd továbbállva. A produkció a körítést lehámozva is tökéletesen megállta a helyét (és igen, minden szám szövege eszembe jutott). Nem tudom eldönteni, hogy a zenekar, vagy a közönség szórakozott-e jobban, szemmel láthatóan mindannyiunknak bejött a buli.
Köszi, köszi, köszi!
Szólj hozzá!
Van itt még egy régi interjúm Matyival...
Más zenekritikák...