Éjfél Kapitány
a Torony kiállításon
Magyar Képregény Akadémia & Dragon Rouge: A Torony
Az
első kérdésem az volt az alapító ősatyák egyikéhez, ugyan mivégre is
alakult a Magyar Képregény Akadémia? Mivel fogják majd megtölteni a
weboldalukat, mivel fognak
életet lehelni a nyilvánvalóan jószándékú kezdeményezésbe? Már tudom a
választ. Ilyen kiállításokkal, mint a Torony. Csak úgy szerezheti meg a
képregény mint műfaj az őt megillető helyet, ha propagálják, beszélnek
róla és legfőképpen látható a városban. Az Akadémia önkéntesei szépen
kitettek magukért. A Torony projektre a szakma legjava készített el puszta
lelkesedésből egy-egy csodaszép munkát, amelyeket együtt állítottak ki a
nagyközönség elé. Jó érzés látni hogy ennyi skill és kreativitás van a
témában Magyarországon, és még jobb érzés, hogy ennyien kíváncsiak is rá.
Ja, majd elfelejtettem: köszönet a Dragon Rouge kiadónak is, akiknek
Torony (Donjon)
című képregény premierje is mostanra volt időzítve.
Megnyitó
Réz András nyit meg, jókedvvel és szemmel láthatóan a szakma iránti rokonszenv által vezérelve. Nézzétek meg a Sin Cityt úgy is mint szokatlanul jól sikerült képregény adaptációt - kezdi el, bár akkorát fog bukni mint a ház. Később a a Sithek bosszúja-beli birodalmi főváros, Coruscant tornyait hozza be a képbe, majd filozofálni kezd. "A torony szent hely, közelebb vagy Istenhez" fejtegeti, majd pár perc alatt sokszor annyi analógiát és gondolatot felvet, mint amennyi a projekt gazdái fejében egyáltalán megfordult - de hát neki ez a szakmája :)
A jól ismert és már általam is bemutatott veteránok ( Gáspár Tamás, Odegnál Robi, Buttinger Kismészáros Gergő, Zsilvölgyi Max Csaba) után két számomra új művészt emelnék ki a kiállítók közül: Kiss Gábort és Haragos Pétert.
Kiss Gábor sorozata rögtön megfogott. A pszichopata gyógyszerfüggő és az orvos szaggatott éjszakai párbeszéde a zuhogó esőben olyan szuggesztív, mintha a moziban láttam volna őket. Ugyanakkor, mindez nem kissgz klasszikus rajztehetségének köszönhető: az ábrázolások kollázsszerűek, sematikusak, egyetlen alakot, egyetlen arcot sem lehet jól látni a párbeszéd alatt. Mégis: a dialógus, a ritmus olyan dimenziót ad a képekhez, amivel tökéletessé válik az élmény. Önéletrajzából persze rögtön kiderül, Gábor valójában irodalmár, a rajz csak a hobbija. Tökéletes kombináció, bravo! (A következő képek nem a kiállítottak, hanem régebbi anyagok...)
Haragos Péter
Péter éppen ellenkezőleg,
nem a szövegeivel, hanem karaktereivel vívta ki
elismerésemet. A szemöldökét ráncoló troubleshooter figurája jól
eltaláltan professzionális, ugyanakkor nem érzem rajta egy Unicum reklám
- műfajából adódó - populizmusát. Eredeti és igényes munka. A felütés is jó, ez után az első oldal után
minden bizonnyal megvenném az egész történetet, már ha eljutna a nyomdáig. Utánanézve persze hamar kiderül, hogy
Haragos Péterünknek mindig is a festés volt az erőssége, a
www.haragos.hu oldalon például szó sincs sem illusztrációról, sem
képregényről. (A baloldali kép maga a Toronyban kiállított...)
Hol, hol, hol?
Mindez a Retorta galériában látható, a belváros Széchenyi utca 3 alatt. Akinek pedig vásárolni támad kedve: a Trillian képregénybolt még mindig az egyetlen Budapesten, a félreeső Lónyay utca 28 szám alatt. Tulajdonosa szerint szerencsére: mert a piac egy boltot még úgy ahogy eltart, de kettőt már bizonyosan nem tudna. Barátságos és szakértő kiszolgálás, minden rokonszenvem az övék továbbra is.
Hajrá Akadémia, bravo Gábor és Péter, köszi Dragon Rouge, tarts ki Trillian! :)
Szerinted? Szólj hozzá!
Érdekel Éjfél Kapitány többi tudósítása? Kattints!