Igen
igen, itt az április, és ez annyit jelent, hogy végre a boltokban vannak az
új Lego Exo-force dobozok. A húsvét is itt van persze, de ez utóbbi inkább
macera, mintsem felhőtlen szórakozás. Bár, végül is tetszik ez a felnőttes
seregszemle. Fekete ing, fekete öltöny, masszív csillogó karóra, olaszos
napszemüveg, magam is aktív részese vagyok az ünnepnek. Férfi a férfiak
között. Hogy vagyunk, hogy
vagytok, ki válik, ki házasodik? Az igazat megvallva persze teljesen hidegen
hagynak a válaszok is, és a nyüzsgés is. Egyedül állok az ünneplő tömeg, a csilingelő ministránsok,
és a száguldozó
gyerekek között. Megállt az idő.
Idáig kellett eljöjjek, hogy kizökkenjek kicsit a
mókuskerék rutinjából. Jó érzés idegen ágyban aludni, beleszagolni a
friss levegőbe, megállni a benzinkútnál egy kávéra és egy palack zöldteára. Jó
érzés háztetők nélkül látni a bárányfelhőket, és még jobb érzés, ahogy
langyosan besötétedik. Minden porcikámban érzem a tavaszt.
Lehetetlennek tűnik a behatolás, de valakinek mégiscsak
sikerült. Az udvarra vezető ajtó zárva, a falak sértetlenek. A fiúk idegesen
mindent tűvé tesznek a szobában, de sehol semmi. Megöl a tudat, hogy hiába a
betonvédelem, akinek igazán fontos, az megszerezheti az anyagaimat. A hátra
vezető folyosó is steril tiszta, a radarszem aktív vörösen figyel, de néma.
A holtterében viszont - igen, egy kivésett, kiásott luk a folyosó tetején,
innen érkezhettek a besurranók. Magamnak kell mindenre rájönni.
Húsvét
hétfőjén olyan egyszerűnek tűnik minden. A bőrkanapén feküdve
kristálytiszták az összefüggések, megnyugtató a jelen, bíztató a jövő. Egy
alapos nagytakarítás, egy csepp napfény, két új
Nagy Andi kép a nagyszobába, új asztal, új poharak, aztán ide nekem az oroszlánt is.
Tudom miről fog szólni a jövő, fel vagyok rá készülve és kiveszem a részem
belőle. Új Martens bakancsom oldalán lézerrel gravírozott a szárnyas halálfej,
felhúzom, aztán indulok is...